Budapest ostroma a sajtóban e napon

 

Buda védői

folytatták az emberfeletti harcot, mit Pesten kezdtek. A ránk szabadult vörös tenger, ez a szennyes, borzalmas árvíz elöntéssel fenyegette a Dunántúlt is. Úgy volt már, hogy elvesz az egész Magyarország.

Ha valami lágyszívű parancsnok kezében van Budapest sorsa, akkor Pestet-Budát nem védik és akkor az orosz áradat átrohan a fővároson és legázol minket.

Nem kell tagadni, hogy az árulás miatt hirtelen teret nyert bolsevista hadak ellen a lőszerrel, fegyverrel kellően el nem látott, lelkileg is megbontott honvédség nem tudott volna ellenállni az orosz áradatnak.

Kellett egy szikla, melyen megtorpan az árhullám. Fegyveres, bátor férfiak kellettek, kik halált megvetőn odavetik magukat az áradat elé.

Kellett a Duna gyöngye, kellett Budapest hős férfiaival, lakóival és épületeivel, kellett ez a húsból-vérből, acélból, vasból és könnyből várrá csodásodott város, hogy fennakadjon a vörös hullám mindaddig, míg önmagára talált a Dunántúlon a hungarista lélek és szült új hadosztályokat, melyek a hős Budapest romjain és hősi halottainak hekatombáin átcsapó vörös hullám ellen most már a döntő küzdelemre fognak rohanni romokon és könnyeken át, de ez a roham tisztítja meg az utat az új, a szociálisabb magyar élet a Hungarista Magyarország előtt.

Karácsony óta rohamozza Pestet, majd Budát a vörös áradat. Alcazar hős spanyol védői beírták nevüket a spanyol történelembe. Alcazar védőinek parancsnoka, mikor a vörösök telefonhoz hívták és megmondták: agyonlövik a fiát, ha nem adja fel a várat, Alcazar parancsnoka, az apa nem tépelődött, hogy érdemes-e meghozni ezt a legnagyobb áldozatot!

Azt felelte: A várat védem mindhalálig. Hallotta a telefonban a fiának életét kioltó fegyver dörrenését, de harcolt tovább!

Érdemes volt? Igen! Alcazaron megnőtt a spanyol nép hite. Alcazaron megtört a vörösök ereje és Franco időt kapott a győztes rohamra előkészülni.

Magyarország Alcazarja Budapest lett.

Budapest hős német és magyar védői nem is kérdezték, érdemes-e, mert tudták, érdemes harcolni és házról-házra feltartani a bolseviki rohamot, felőrölni igen nagy bolseviki erőt, hogy ezalatt a közel két hónapos önfeláldozó harc alatt összeszedje magát a Dunántúlon a német és magyar védelem.

Buda sziklahitű védőin megtorpant a vörös áradat. És ha a túlerő, a felváltva pihentetett bolseviki hadosztályok rohama átcsapna is Budán, már megvívták Budapest védői századokra fénylő, legendás harcukat, mely megmentette a Dunántúlt és a harc alatt felkészült német és magyar erők Buda védőinek hősi és időt adó önfeláldozásából elindulhatnak a végső, döntő, győzelmes rohamra.

Ha a támadó hadsereg hősiességben, önfeláldozásban méltó lesz Buda védőihez, akkor újra szabad lesz a szenvedő, vérző Magyarország!

Ekkor pedig, ha bármennyi életbe, szenvedésbe került is és akárhány épületből lett romhalmaz, érdemes volt!

In: Győri Nemzeti Hírlap, 1945. február 15., 1. oldal

 

Magyar hadijelentés

… A Budapestért dúló harc utolsó fejezetéhez érkezett. A védők elkeseredett ellenállása ellenére a Kis Gellérthegy és Buda több városrésze elveszett.

A magyarországi arcvonal többi részéről csak helyi jellegű harci tevékenységet jelentenek.

A hadijelentés kiegészítéséül illetékes helyről közlik, hogy a Budapesten harcoló magyar honvéd alakulatok, önkéntes hungarista csoportok és önkéntes egyetemi zászlóaljak az ugyanott harcoló német kötelékekkel vállvetve immár 7-ik hete az elképzelhető legsúlyosabb viszonyok között rendíthetetlenül állják a nyomasztó számbeli és anyagi túlsúlyban levő ellenség meg-megújuló rohamait. Ezt a küzdelmet a polgári lakosság a maga példás magatartásával hatékonyan támogatta és ezzel ragyogó bizonyítékát adta a magyar nép töretlen harci elszántságának. A Nemzetvezető a Budapesten parancsnokló tiszteket előléptette, illetve kitüntette. A német fegyveres SS parancsnok tábornokának a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét adományozta, hogy ezzel is kifejezésre juttassa az egész nemzet elismerését és háláját. A hungarista légió, a helyőrség és a polgári lakosság önfeláldozó harca mellett a német bajtársak emberfeletti küzdelme magaslik ki.

A német csapatok áldozatos küzdelme Budapestért példátlan. Egyetlen fővárosért nem hozott a birodalom olyan kemény anyagi és véráldozatot, mint Budapestért. Az emberfeletti erőfeszítések Budapest felszabadításáért is bizonyítják ezt. Hány német bajtárs áldozta fel életét a főváros falain belül és a felmentésért vívott harcokban azért, hogy a magyarság fellegvárát visszaadhassák a nemzetnek. A két nemzet közötti történelmi kapcsolatokat a Birodalom még szorosabbra fűzte. Ezt a vérrel megpecsételt szent szövetséget nem szakíthatják szét a keleti puszták fenevadjai.

In: Győri Nemzeti Hírlap, 1945. február 15., 1. oldal

 

Budapesten megszűntek a harcok Budán minden csendes!…

Moszkva. Budapesten a város nyugati részén 200 háztömböt foglaltunk el, többek között a királyi-palotát, a Várat. 11-én és 12-én a város nyugati részén foglyul ejtettük az ellenség 30 ezer tisztjét és katonáját.

Newyork február 14. Sztálin marsall mai napiparancsa szerint az orosz csapatok megsemmisítették a Budán körülzárt német erőket és teljesen elfoglalták a magyar fővárost.

In: Makói Népújság, 1945. február 15., 1. oldal

 

Budapest felszabadult!

Talán a februári tél is ezért mosolyodott el. Lehet, hogy a langyos szél fodrai is ezért bomlottak ki ilyen lágyan, elevenen.

Budapest felszabadult! Magyarország fővárosa a szó legszélesebb értelmében. Minden magyarnak valamilyen formában élménye, történelmünk legnagyobb arénája, ahol vagy vígan, vagy szomorúan hányódott életünk sora, de ott játszódott s mi emlékszünk rá.

A falvak, községek, vidéki városok vasútjainak a vége, a munkánk és termelésünk gyűjtőhelye és elosztója. Szóval a magyar dolgozók tudatába is mélyen beleépült tény az, hogy Budapest a mi fővárosunk.

Nem érdekel a mai nap bennünket az, hogy hogyan mocskolták be fővárosunkat a Habsburg-politika szerződött végrehajtói, az sem, hogy az utóbbi hónapokban szenny öntötte el országunk történelmi helyét. Ma piros szívvel és rózsás arccal örülünk annak, hogy megtört a terror, minden tisztulásnak indult és Budapestet, a magyar átalakulás motorját újra begyujhatjuk.

Nem tehetünk ma mást, csak lelkünk őszinteségével örülhetünk annak, hogy sok-sok testet, lelketölő nyomorúságtól szabadultak meg budapesti testvéreink.

Felszakadhat belőlünk az a temérdek aggódás, mellyel gyerekeinket, szüleinket rokonainkat, jó cimboráinkat féltettük a bitang felelőtlenektől.

Lászállt a mellünkről a fojtogató üdére, amely a még megszállt magyar területek nyilas kínzásaival nyomott.

Új életet jelent Budapest felszabadulása. Az ország különböző területei vérszegényen, mankóval kezdhettek csak munkába. Hiányzott a tömegesen fönnmaradt szervező erő s hiányzott a Budapest környékével való rendszeres érintkezés. Építésünk most újra központi műhelyt kap, természetesen új munkásokkal és vezetőkkel. Nemzetgyűlés száll meg a fővárosunkba s a dunaparti országház történelmi méltóságát a magyar dolgozók sorsának hangos tárgyalása teszi igazán tartalmassá.

Budapest felszabadítása katonai szempontból is gyors fordulatot helyez kilátásba. A magyarországi hadszíntér jelenleg nem a leglényegesebbnek látszik, de a körülzárt 30.000-es erő leszerelése s a fasiszták utolsó mentsvárának az elvesztése újabb lendületet enged egy dinamikus szovjet támadásnak.

Budavár újra szabad, szíve kezd lüktetni. Fejbékólintott országunk kezd kitenyészedni. Mit tehetünk? Örüljünk és őszinte hálával köszönjük meg szabadulásunkat a felszabadítóknak.

In: Makói Népújság, 1945. február 15., 1-2. oldal